A Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Pétrefia utcai épülete 1992-2012 között, jelenleg újra a DRK Gimnáziumának épülete

 

A Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Pétrefia utcai épülete 1992-2012 között, jelenleg újra a DRK Gimnáziumának épülete

A tanítóképző iskolát az önkormányzat alapította 1855 őszén, hogy a lelkészi, jogi és tanítói pályára készülők helyben tanulhassanak. Az új iskola már 1856-tól a kollégium függeléke volt, és képzése egyetlen évig tartott. 1866-ban a képzési idő két évre bővült, 1884-ben pedig háromra.

A bécsi kormány külön akarta választani a jogászképzést a hitéleti képzéstől. Szoboszlai Pap István mindent megtett a jogászképzés megvédésére: a felhívására 38 240 forintot adakoztak a képzés fenntartásához. 1851-ben azonban egy kormányrendelet mégis elkülönítette a jogakadémiát, kétéves képzésre berendezve, mely rendelet előírásainak az egyházkerület Szoboszlai vezetésével csak 1853 őszére tudott eleget tenni. A képzés tanmenete körül sem sikerült megegyezésre jutni: a nagyváradi helytartósági osztály követelte a német tanítási nyelv bevezetését. A további viták elkerülésére és az anyagi hiány miatt az egyházkerülett 1856-ban, Szoboszlai halála után felszámolta ezt a típusú jogászképzést.

A kerület vezérfiai Balogh Péter helyettes szuperintendens, Tisza Kálmán, Vállyi János, Lónyay Menyhért segédgondnokok voltak. Indítványukra a kerületi gyűlés 1858-ban sérelmesnek nyilvánította a kormány beavatkozását a kollégium belügyeibe, és határozatot hozott, hogy azon túl a szuperintendens és a tanári kar, a kerület meghallgatása nélkül, a kívülről jövő beavatkozásokhoz segédkezet ne nyújtson; készítsenek új tantervet, amelynek vezéreszméje az értelmiség és a hitvallásosság legyen. A Thun-féle egyházügyi Nyilt parancs (Patens) visszavonása után szabadabb kezet nyert a kerület, visszaállította 1861-ben a jogakadémiát két-, 1875 óta négyévi tanfolyammal. A teológia vagy a hittani szak szintén párhuzamosan erősödött, vele kapcsolatban maradt az egy-két megmentett bölcsészetszaki tanszék. Balogh Péter erélyes hatása következtében alapíttatott a kerület által a 4. teológiai tanszék az egyháztörténelmi, amelyet egy évig id. Révész Imre, majd lemondása után, 1866-ban Balogh Ferenc foglalt el. Révész Bálint püspök fejlesztette tovább, 1878-tól fogva segédtanárok (docensek) alkalmazásával; midőn pedig 1884-ben a református konvent megállapította a „teologiai akadémiák”-nak szervezetét, s öt teológiai tanárt nevezett ki. A kerület és a debreceni egyház közös áldozattal megalkották az ötödik teológiai tanszéket.

Az Apafi-sóalapítvány a magyar kormány hazafias döntése után szintén kedvező megoldást nyert, közbeegyezés folytán „azon igények örök megváltása fejében, melyek id. Apafi Mihály fejedelemnek 1667., 1681. és 1683. években kelt végrendeletéből származhatók”, a magyar kir. állampénztár 1885-től kezdve évenként 4000 forintnyi járandóságot szolgáltat ki a kollégiumnak, amely évtől kezdve a legrégibb két teológiai tanszék – hittani és újszövetségi – a nagy alapító emlékére az „Apafi-tanszék” nevet viseli. A hittanhallgatók száma 1888 és 1892 között következő hullámzást tünteti fel: 71, 71, 74, 75, 62. Kiépítésre várt a bölcsészeti szak. A bécsi tanügyi reform (Organisations Entwurf 1849) után kezdődő nagy fordulat a többi tanszakok rendezését tette elsőrangú szükséggé, az akadémiai tanárkar erőkifejtése és Vecsei József tanár (1836–1855) által írt emlékirat (1852. január 28.) mind hiába valónak bizonyult, az életkövetelmények más irányba terelték az elsődleges fejlődést. Másfél évtized alatt többször is tárgyaltak a kérdésről, mígnem az 1891–1892. évi református országos zsinat magáévá tette a tiszántúliak indítványát: a debreceni középiskolai tanárképzővel kapcsolatos bölcsészeti szaknak a közös erővel való felállításról döntött. Debrecen városa 1892. szeptember 29-én 200 000 forintot szavazott meg a nagy célra, a debreceni református anyaegyház 50 000 forintot.

A bölcsészeti, a jogi és a teológiai tanszék végül átkerült az 1914-ben indult Debreceni Egyetemhez, és ez 1925-ben átszervezéshez vezetett, az új nevén Tanárképző Intézet a budapesti Eötvös Collegium mintájára lett megszervezve, és abban a formájában is működött az 1952-es államosításáig

Forrás: wikipédia.